Habár a hastánc a világ valószínűleg legrégebben ismert és feljegyzett táncformáinak egyenes leszármazottja, mai megjelenését nem hiszem, hogy érdemes túlmisztifikálni. Bejárta a világot, divatot teremtett, új irányzatok születtek és születnek ma is. Talán az egyik legdinamikusabban fejlődő, alakuló, változó táncművészeti ág szerte a világon…
Ám tekintsünk kicsit vissza, hisz a gyökerek ismerete legalább annyira fontos, mint a jövője!
Az ókorban még a matriarchális társadalmak voltak a jellemzőek, ebből kifolyólag az imádott istenalak a Földanya Istennő volt. Az ő hatásköre volt a teremtés, újjászületés, jólét, jó termés, állathozam, fajfenntartás, az évszakok váltakozása stb. Szoros kapcsolatát a termékenységgel az is mutatta, hogy papjai és papnői rendszeresen áldozatokat mutattak be neki. Ezek érdekessége a "szent templomi prostitúció" fogalmával jellemezhető, mely akkoriban nem váltott ki ellentétes érzéseket. Szertartásaik alatt fiatal lányok szüzességét ajánlották fel az istennőnek, hisz ez volt a legnagyobb kincs, melyet nő adhatott.
Fennmaradtak leletek egyéb vonatkozásairól, például:
- Egyiptomban az esküvői szertartások jellegzetes táncosa volt a Zeffa. Ez a szó jelentette magát az esküvői menetet, a táncost és a táncot. Fején shamadant (gyertyatartót) viselt, ezzel világítva meg a menet útvonalát. Ezen kívül a tűz szimbolikus jelentése is fontos volt számukra, mint a megtisztulás, az új kezdete,
- Marokkóban a Schikhatt táncosok voltak jellemzőek, akik a táncot a pantomimmal ötvözték és a nászéjszakát imitálták mozdulataikkal. Vezetőjük a "sheika" vagy "sheik" volt, melynek jelentése "a tudás birtokosa",
- az arab törzseknél a szülés folyamatát is tánc kísérte.
Később a világi, szórakoztató táncok egyre nagyobb teret nyertek. Habár a muszlim hit nem engedte, hogy nyilvánosan táncoljanak a nők, volt egy népcsoport, akiket ez nem kötött. Ők voltak a ghawazee-k vagy cigányok (róluk később részletesebben szót ejtünk).
Főleg az ókori Görögországban, illetve egyéb térségekben szokás volt, hogy a szegényebb sorból származó fiatal lányok kimentek a piactérre, és nyilvános táncukért a járókelők pénzt dobáltak nekik. Így keresték meg a hozományra valót, és hogy ezt biztonságban tudják, felvarrták a ruhájukra. Elképzelések szerint innen ered a mai rázókendők használata, és ezen okból készítik a rajtuk látható érméket az antik pénzek mintájára.
Emellett az már ókorban voltak hivatásos, felbérelhető tánccsoportok, akik az ünnepélyeken szórakoztatták a vendégeket.
Természetesen jelen voltak a háremek, ahol a hölgyek elnevezése "almeh" vagy "almeah" volt, melynek jelentése "tanult nő". A gésákhoz hasonlóan ők is jártasak voltak a zenében, táncban, művészetekben, tudományokban. Társalgással, szerelemmel szórakoztatták urukat, és leletek szerint már ekkoriban megszülettek az első koreográfiák.
Az iszlám hit terjedése erős visszaszorító hatást gyakorolt a hastáncra, szinte kiirtotta. A nyilvános előadások megszűntek, csupán a valláson kívül állók gyakorolhatták. Habár megélhetésüket továbbra is biztosította, megítélésük, a társadalmi hierarchiában betöltött szerepük már korántsem volt megbecsültnek nevezhető.
Virágzóak maradtak azonban a transztáncok, melyek a testi, lelki gyógyítást és vallásos célokat képviseltek. Közéjük tartozott a szufik tánca, mely talán az egyik legismertebb transztánc. A szufik egy kevésbé konzervatív vallási csoport voltak, akik úgy tartották, hogy az érzelmeket, boldogságot kifejező dallamok nem állnak ellentétben a hittel és annak szabályaival. Táncukban (melyet dervistáncnak is neveznek) a táncos teste az ég és a föld közötti csatornává vált, ily módon közel kerülhettek istenükhöz.
Forrás: http://chandanihastanc.hu
