A hastánc elterjedése a ghawazee népcsoporthoz köthető, akik a XI. század elején indultak el a mai India területéről, hogy végighaladva nyugat felé, jelentős részt vállaljanak a mai orientális tánc kialakulásában. Vándorlási útvonaluk: India, Pakisztán, Afganisztán, Perzsa-, Arab-öböl, Egyiptom, Afrika délebbi részei, Törökország, Kaukázus, Oroszország, Spanyolország.
Többféle elnevezéssel illették őket, mint például romák, cigányok (magyar), tzigane (orosz), banjara (indiai), gitano (spanyol), navar, ghawazee (egyiptomi). Téves azonban a gypsy (európai) név, mely abból ered, hogy Egyiptomból származóaknak hitték őket.
Kívül álltak az iszlámon, így nem volt tiltott számukra a tánc, mint a szórakoztatás eszköze.
Amerre haladtak, meghonosították zenéjüket, táncukat, keveredve adott térség jellegzetességeivel. Ennek eredményei ma is jól láthatóak mind a hastáncban, mind a néptáncokban. Közös elemek például a ritmikus taps és az erőteljes dobolás.
Forrás: http://chandanihastanc.hu